Tartalom

• Összehasonlító táblázat
• Az alhálózat meghatározása
• A szuperháló meghatározása
• Az alhálózat előnyei
• A szuperhálózat előnyei
• Az alhálózat hátrányai
• A szuperhálózat hátrányai
• Következtetés

Az alhálózat egy nagy hálózat kisebb hálózatokra osztásának technikája. Másrészről, a szuperhálózat az a módszer, amellyel a kisebb címtartományokat nagyobb térbe kombinálják. A szuperhálózatot az irányítási folyamat kényelmesebbé tétele érdekében fejlesztették ki. Ezenkívül csökkenti a routing tábla adatait, hogy kevesebb helyet foglaljon el az útválasztó memóriájában. Az alhálózat jól definiált módszere az FLSM és a VLSM, míg a CIDR szuperhálózathoz.

Az alhálózat és a szuperhálózat a címek kimerülésének problémájának megoldására feltalált technikák. Bár a technikák nem voltak képesek kiküszöbölni a problémát, ám minden bizonnyal csökkent a cím kimerülésének a sebessége. A szuperhálózat az alhálózat inverz folyamata.

1. 1. Összehasonlító táblázat
   2. Meghatározás
   3. Főbb különbségek
   4. Előnyök
   5. hátrányok
   6. Következtetés

Összehasonlító táblázat

Az összehasonlítás alapja	alhálózatok	Supernetting
Alapvető	A hálózat alhálózatokra történő felosztásának folyamata.	A kis hálózatok nagyobb hálózatokká történő kombinálásának folyamata.
eljárás	Növekszik a hálózati címek bitszáma.	Növekszik a host címek bitszáma.
A maszk bitjei felé mozognak	Az alapértelmezett maszk jobbra.	Az alapértelmezett maszk balra.
Végrehajtás	VLSM (változó hosszúságú alhálózati maszkolás).	CIDR (osztály nélküli tartományok közötti útválasztás).
Célja	A cím kimerülésének csökkentésére szolgál.	Az útválasztási folyamat egyszerűsítése és rögzítése érdekében.

Az alhálózat meghatározása

alhálózatok egy olyan módszer, amellyel az egyéni fizikai hálózat felosztható több kicsi méretű logikai alhálózatra. Ezeket az alhálózatokat úgy nevezik alhálózatok. Az IP-címet a hálózati szegmens és a gazdaszegmens kombinációja alkotja. Az alhálózat úgy épül fel, hogy elfogadja a biteket az IP-cím gazdarészéből, amelyeket azután számos kicsi méretű alhálózat hozzárendelésére használnak az eredeti hálózatban.

Az alhálózat alapvetõen átalakítja a host biteket hálózati bitekké. Mint fentebb említettük, az alhálózati stratégiát eredetileg az IP-címek kimerülésének lelassítására fejlesztették ki.

Az alhálózat lehetővé teszi a rendszergazda számára, hogy egy A, B, C osztályú hálózatot kisebb részekre osszon. VLSM (változó hosszúságú alhálózati maszk) egy olyan technika, amely felosztja az IP-címteret különféle méretű alhálózatokba, és megakadályozza a memória pazarlását. Ezenkívül, ha az alhálózatokban a gazdagépek száma azonos, az úgynevezett FLSM (rögzített hosszúságú alhálózati maszk).

A szuperháló meghatározása

Supernetting Az alhálózat fordított folyamata, amely során több hálózat egyesül egyetlen hálózatba. A szuperhálózat végrehajtása közben a maszk bitei az alapértelmezett maszk bal oldalán mozognak. A szuperhálózat néven is ismert útválasztó összefoglalása és összesítés. Ennek eredményeként több host cím jön létre a hálózati címek rovására, ahol alapvetően a hálózati biteket host bitekké konvertálják.

A szuperhálózatot a szokásos felhasználók helyett az internetszolgáltató hajtja végre, hogy elérje a leghatékonyabb IP-címet. CIDR (osztály nélküli tartományok közötti útválasztás) az a séma, amellyel a hálózati forgalmat az interneten keresztül lehet irányítani. A CIDR egy szuperhálózati technika, ahol a több alhálózat össze van kapcsolva a hálózati útválasztáshoz. Egyszerűbben fogalmazva: a CIDR lehetővé teszi az IP-címek alhálózatokba történő rendezését a címek értékétől függetlenül.

1. A hatalmas hálózat kisebb alhálózatokra történő felosztásához használt stratégiát alhálózatnak nevezzük. Éppen ellenkezőleg, a szuperhálózat az a módszer, amellyel több hálózatot összevonnak egybe.
2. Az alhálózati folyamat magában foglalja a hálózati részbitek növekedését az IP-címtől. Ezzel szemben a szuperhálózatban a cím gazdarész-bitei növekednek.
3. Az alhálózat végrehajtása érdekében a maszk bitek az alapértelmezett maszk jobb oldalán vannak elhelyezve. Ezzel szemben a szuperhálózatban a maszk bitjeit az alapértelmezett maszktól balra mozgatják.
4. A VLSM egy alhálózati módszer, míg a CIDR egy szuperhálózati technika.

Az alhálózat előnyei

• Minimalizálja a hálózati forgalmat azáltal, hogy csökkenti az adások mennyiségét.
• Növeli a címzési rugalmasságot.
• Növeli a megengedett gazdagépek számát a helyi hálózatban.
• A hálózati biztonság könnyen alkalmazható alhálózatok között, ahelyett, hogy az egész hálózaton alkalmazná.
• Az alhálózatokat könnyű karbantartani és kezelni.

A szuperhálózat előnyei

• Az útválasztó memória táblázata minimálisra csökken, ha több útválasztási információ bejegyzését egyetlen tételbe foglalja.
• Ez megnöveli a routing tábla keresésének sebességét is.
• Biztosítás az útválasztó számára a topológia változásainak elkülönítéséhez a többi útválasztótól.
• Ez csökkenti a hálózati forgalmat is.

Az alhálózat hátrányai

• Ez azonban elég drága.
• Az alhálózat végrehajtásához képzett adminisztrátor szükséges.

A szuperhálózat hátrányai

• A blokkok kombinációját a 2. teljesítményben kell elkészíteni; Alternatív megoldásként, ha a három blokkra szükség van, akkor négy blokkot kell hozzárendelni.
• Az egész hálózatnak ugyanabban az osztályban kell léteznie.
• Összeolvadásakor nem terjed ki a különböző területekre.

Következtetés

Az alhálózatok és a szuperhálózatok mindkét kifejezésnek fordított jelentéssel bírnak, amikor az alhálózattal különítik el a kisebb alhálózatokat, amelyek nagyobb hálózat megosztásával alakulnak. Ezzel szemben a szuperhálózat segítségével a címek kisebb tartományát nagyobbra egyesítik, hogy az útválasztási folyamat könnyebbé és gyorsabbá váljon. Végül mindkét technikát használják az IP-címek elérhetőségének növelésére és az IP-címek kimerülésének csökkentésére.