Tartalom

• Összehasonlító táblázat
• A raszteres vizsgálat meghatározása
• Meghatározása a véletlenszerű vizsgálat
• Következtetés

A raszteres szkennelés és a véletlenszerű letapogatás olyan mechanizmusok, amelyeket a kijelzőn egy objektum képének megjelenítésére használnak a monitor képernyőjén. A raszteres és a véletlenszerű letapogatás közötti fő különbség egy kép rajzolásában rejlik, ahol a raszteres letapogatás az elektronnyalábot a teljes képernyőre irányítja, de egyszerre csak egy sort foglal le lefelé. Másrészt a véletlenszerű letapogatás során az elektronnyaláb csak a képernyő azon részein vezetett, ahol a kép valóban fekszik.

1. 1. Összehasonlító táblázat
   2. Meghatározás
   3. Főbb különbségek
   4. Következtetés

Összehasonlító táblázat

Az összehasonlítás alapja	Raszteres szkennelés	Véletlenszerű beolvasás
Elektronsugár	Az egész képernyőn áthaladt, és egyszerre és lefelé egy sorral kezeli.	A képernyő azon részeire irányítja, ahol képet kell megjeleníteni.
Felbontás	Gyenge, mivel kanyargós vonalakat generál, amelyeket különálló pontkészletekként rendeznek el.	Jó, mivel ez egyenletes vonalak rajzolását eredményezi.
Kép meghatározása	Az összes képernyőpont intenzitási értékének kombinációjaként tárolja.	A vonalrajzolási utasítások csoportjaként tárolja a megjelenítési fájlban.
Reális kijelző	Hatékonyan megjeleníti a reális jeleneteket.	Nem lehet megjeleníteni a reális árnyékolt jeleneteket.
Képmegjelenítés	Pixelek használata	Matematikai függvények segítségével

A raszteres vizsgálat meghatározása

A Raszteres szkennelés A pásztázási technika a grafikus monitoron, ahol az elektronnyaláb a képernyő mentén mozog, lefedve egy sorban, fentről lefelé. A sugárzás intenzitását magas és alacsony szintre állítják be, amikor a sugár a képernyő körül söpöri a megvilágított foltok mintáját.

Frissítési puffer vagy keret puffer ezután a képdefiníció elmentésére szolgál, pontosabban a memóriaterület a különféle képernyőpontok intenzitásértékeinek kombinációját tartalmazza. Ezeket a tárolt intenzitásokat letölti a frissítő pufferből, és a képernyőn egyszerre jeleníti meg a szkennelési sort. Az egyetlen képernyőpont meghatározásának alapeleme a következő Pixel vagy Pel (kép elem).

A raszteres szkennelési rendszerek alkalmasak a jelenetek valósághű megjelenítésére, mivel ezek a rendszerek képesek megőrizni az egyes képernyőpontok intenzitási adatait, ahol finom árnyékolás és színminták is szerepet játszhatnak. A tévékészülékek és az ers példák más rendszerekre.

A raszteres szkennelés képessége meghatározza a pixel pozíciójának intenzitási tartományát. Képernyőnként csak egy bitre van szükség a képernyő-pozíció intenzitásának kezeléséhez fekete-fehér rendszerben. Másrészt a különféle színvariációk intenzitásának megjelenítéséhez kiegészítő bitre van szükség. A kiváló minőségű rendszerek pixel / képpontonként akár 24 bitet is tartalmaznak, ebben az esetben nagy mennyiségű memória szükséges a keretpuffer tárolására, a felbontástól függően, például megabájtban.

Egy tipikus rendszer, amelynek képernyőfelbontása 1024 x 1024, és pixelt / pixel / 24 bit tartalmaz, 3 megabájtot képes felhasználni a keretpuffer számára. Fekete-fehér rendszerekben a keretpuffert a bitmap ahol pixelre csak egy bit kerül felhasználásra, míg pixelekenként több bittel rendelkező rendszerek keretpufferjét a-nak nevezzük bittérképes.

A raszteres szkennelésű kijelzőknél a frissítés sebessége 60-80 képkocka / másodperc.

Meghatározása a véletlenszerű vizsgálat

A Véletlenszerű letapogatás teljesen eltérően működik, mint a raszteres szkennelés, ahol az elektronnyaláb csak a képernyő azon területeire mutat, ahol a képet rajzolni kell. A kép rajzolásakor azonban egyszerre csak egy sor vesz részt, ezért is nevezik vektor vagy kalligrafikus kijelző. Egy objektum alkotóelemsorát véletlenszerű letapogatással az alábbi ábra szemlélteti.

A véletlenszerű letapogatás frissítési gyakorisága a képernyőn megjelenítendő sorok számán alapul. A raszteres szkenneléshez hasonlóan a véletlenszerű letapogatás a képdefiníciót vonalrajzolási parancsok halmazaként is tárolja, valamilyen adathordozó segítségével, amelyet nézegetési képernyőfájl frissítésének hívnak. A fájlok frissítésének megjelenítéséhez a többi név a megjelenítési lista, a megjelenítő program vagy a frissítő puffer. A rendszer egy képet jelenít meg úgy, hogy forgatja a parancscsoportot a kijelző fájlban, és minden forduló után húzza az egyes komponenseket. Az összes vonalkészítési parancs feldolgozása után a rendszerciklus az első sorparancshoz kerül.

A véletlenszerű letapogatás képes a kép összes elemét másodpercenként 30–60-szor felhívni. A megadott frissítési sebességnél a kiváló minőségű vektorrendszerek elég kompetensek ahhoz, hogy 100000 rövid sort kezeljenek. A rövid vonalak megjelenítésének idején a frissítési ciklusok késleltetve vannak, hogy másodpercenként 60 képkocka feletti frissítési gyakoriságot kiküszöböljék. Ellenkező esetben a vonalcsoport gyors frissítése károsíthatja vagy megégetheti a foszfort.

1. A raszteres letapogató monitorok a teljes képernyőt használják az objektum megjelenítésére, míg a véletlenszerű képernyőmonitoroknál a képernyő bizonyos részét arra használják, ahol az elektronnyaláb kivetül.
2. A véletlenszerűen beolvasott képernyők felbontása jobb, mint a raszteres szkennelés.
3. A raszteres szkennelés a képdefiníciót menti az intenzitásmérő csoportként a különféle képernyőpontokra, és több méretet fogyaszt. Ezzel szemben a véletlenszerű letapogatás során a képdefiníciót vonalrajzolási utasítások gyűjteménye formájában tárolják a kijelző fájlban.
4. A véletlenszerű letapogató rendszereket elsősorban vonalas rajz alkalmazásokhoz fejlesztették ki, és nem képesek megjeleníteni a naturalista árnyékos jeleneteket. Éppen ellenkezőleg, a raszteres szkennelési rendszer alkalmas realisztikus árnyékos jelenetek megjelenítésére. A véletlenszerű letapogatás azonban elegáns vonalrajzot hoz létre.
5. A raszteres letapogatás képernyő pontokat / képpontokat használ a kép rajzolásához, míg a véletlenszerű letapogatás matematikai funkciókat használ a kép festéséhez.

Következtetés

Ami a frissítési sebességet illeti, a raszteres szkennelés másodpercenként körülbelül 60-80-szor nagyobb frissítési gyakorisággal rendelkezik, míg a véletlenszerű letapogatás kevesebb időt igényel a képernyő frissítésére, azaz másodpercenként 30-60-szor. A raszteres vizsgálat olyan átlapolt frissítési módszert is használhat, amelyet a véletlenszerű vizsgálat során nem használnak.